Lőpakenzót Oliver Cresp kreálta 1996-ban, kinek másnak, mint a Kenzonak. A frissesség és boldogság parfümjeként hirdetik. Ez mind igaz is. Csakhogy!
Volt egyszer egy 90-es évek és az időszak, amikor anyukám még használt parfümöt. Ritkán tetszik meg neki valami, de ez az illat rabul tudta ejteni. Őt is és a lányát is. A régi verzió még egy csepp alakú üvegben volt. Szememnek oly gyönyörű! Még a flakon is anyát idézi. A gyerekkoromat, anyát és a Balatont. Ha lehunyom a szememet, itt látom őt magam előtt a kék fürdőruhájában, háta mögött a Balcsi vizét. Kőkemény nosztalgia ez. Fáj, igen, ez az illat kiváltképp fáj nekem. Nem azért, mert már nem ebben a flakonban kapható, nem azért, mert már a gyerekkorom óta nem voltam a Balatonon. Azért fáj, mert az új flakonban levő illat már nem olyan, mint a régi.
Az 1996-os verzió.
Virágos-vizes illat maradt, és bár régen sem volt benne különösebb varázslat, a gyönyörű tisztaságát megrontották. Az orgona, a nád, menta, jázmin, vízililiom egytől egyig felfedezhető benne. Valóban egy friss illat, valóban egy igazi víz illat, olyan, mintha az ember a zuhany alól szállna ki. De kifújás után kb. 5 perccel mindig megcsapja az orromat valami keserű, kellemetlen, kiábrándító szag. Mandarin. A mandarin az a kis szemét, ő az, ami az egész csodás harmóniát összedönti. Nem tudom mit adhattak még hozzá, vagy csak növelték a koncentrációját, de határozottan állítom, ez az új dizájnos flakonos Kenzoka más illatot rejt. Azt, hogy egyáltalán nem is tartós, hogy 1 óra után tovaszáll az illat, nem is említem. Nem bánnám én azt sem, ha csak pár másodpercig lenne érezhető az illat, csak illatozhassam újra azt a régi, sok évvel ezelőtti L’eau Par Kenzot!
Ő rá haragszom.
Szeretném a régi üveget a kezemben tartani, ha már azt az illatot nem fújhatom magamra, és emlékezni a boldogságra, arra az igazi, gyerekkori boldogságra. Megvettem én már kétszer is ezt a szerintem utánzat verziót, mert a semminél mégiscsak jobb. Egy puzzle darab. Ha rejlik még valakinél otthon az eredeti csodából, azt használja. Nyáron próbálkozzatok vele, télen totális a diszharmónia. Én pedig újra és újra melankóliába esem. Vissza a gyerekkoromat, vissza a Balatont, vissza Kenzot, az Anyuka illatot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: